A Hokalovi falu apraja nagyja, egész lakossága egy valamire készülődött, karácsonyra. Minden tökéletes volt, minden.
A falu legendája szerint karácsony éjjelén nem Mikulás hozta a puttonyában az ajándékokat, hanem egy póninál sem nagyobb ló. Ő volt a Karácsony Szelleme, Chraspa. Szenteste ő hordta ki a csodás csillogó csomagolású ajándékokat az emberek fája alá. Igaz még senki sem látta, s csak feltételezés volt a létezése az emberek mégis szentként ünnepelték. Egy valakit kivéve. Veen a falu egy szülötte kíváncsi természeténél fogva kutatott a legendás ló után, aki egy éjszaka alatt minden nyom nélkül hordta ki az ajándékokat.
Minden készen állt az ünnepre. Eljött a karácsony este. A város fényei tompulni kezdtek s csendbe borult minden. Az emberek mély álmot aludva pihentek ágyaikban, legszebb álmaikat álmodva. Egyedül Veen ült ébren,  s karácsonyfájukat nézve a nappaliban, kezében egy bögre kakaót szorongatva. A lány már az alvás határán volt, s úgy érezte, mintha valami varázslatos erő arra kényszerítené, hogy aludjon. Nem sokban tévedett, ugyanis mikor feljött az égre a hold, egy különös lény jelent meg az égen, álomport szórva a városra. A kicsi ló szélsebesen vágtatott az égen, s csak úgy sugárzott belőlle az ünnep szelleme. Finoman landolva szállt le az első háztetején, majd a kéményhez lépve szarvacskái ragyogni kezdtek. A csengő mely a nyakában lógott hallkan megcsendült, s a semmiből színes papírba vont csomagok repültek be a kéményen, s landoltak a feldíszített tűlevelű alatt. Chraspa a talajtól eltávolodva röppent tovább a következő kéményhez, ahol ismét ajándékokat repített be a kéményen. A következő ház Veen-ék háza volt. A karácsonyi ló ott is varázsolt. Az ajándékok berepültek a kéményen át a nappaliba, ahol a fa alatt landoltak. Az egyik csomag a kelleténél kicsivel hangosabban ért földet, minek hatására a még épp csak bóbiskoló Veen felébredt. Szemei rögtön tágranyíltak miközben nézte ahogy a csomagok kireppennek a kéményből és a helyükre szállnak. A lány egy száll köntösben futott ki a ház elé, hallkan hogy a többiek meg ne hallják, majd szemeivel kutatni kezdte a tetőt. Majd egyszer csak egy sötét valamit látott átreppenni a házuk tetejéről a szomszéd tetőre. A lány futva ment át a szomszéd házhoz, s várta hogy újra meglássa a relytéjes árnyat. Teltek múltak a percek s a lány nem bírt magával. Egy a földön heverő létrához lépett, s nekitámasztotta a falnak. A létra kissé csúszos volt a ráfagyott hótól, ám ez Veen-t nem zavarta. Mászott felfele, fogvacogva, hogy láthassa a Szellemet. Mikor a létra tetejére ért óvatosan nézett körbe s izgatottan kapkodott a levegőért mikor meglátta a kis termetű díszes lovat a kémény mellett állva, fénylő szarvakkal, amint ajándékok tűnnek el a kéményben. Veen ámuldozva nézte a Karácsony Szellemét, s közelebbről meg akarta nézni. A létráról elrugaszkodva akart a tetőre lépni, ám a lába megcsúszott, s azon kapta magát, hogy le fog esni. Két kezével nehezen de tartotta magát, úgy lógott lefele a szomszéd házáról. gyenge kezei agyonfagytak már, s az erő is kezdett elszállni belőlük.
Chraspa látva, hogy nincs egyedül gyors felszállt, s el akart menekülni. Ám pár méter után visszafordult. Nem hagyhatta ott a lányt, még baja is eshet, gondolta.
Veen a sírás szélén állt, s érezte, hogy nem bírja tovább. Ujjai ellengedték a tetőt, s a lány várta hogy fájdalmasan földet érjen. Ám nagy csodálkozására nem következett be a becsapódás. Maga alá nézve a kis lovat látta, amint lassan a föld felé közelít.
Él. Túélte! Gondolta a lány, s örömében, no meg hirtelen ért nagy ijedtében meleg könnyek folytak végig az arcán.
Halk puffanással ért földet Chraspa, s várt nyugodtan, míg a lány lemászik róla.
- Köszönöm- nézett megnetője szemébe a lány. A természetfeletti patás mintha bólintott volna, mozdította meg a fejét, majd a lánytól elfordulva ugrott a levegőbe s repült el.
Veen még sokáig nézte azt a pontot, ahol Chraspa eltűnt, majd vissza indult a házukhoz. Alig, hogy lépett egyet a lába ütközött valamiben. Vékony papucsán keresztül, lefagyott végtagjai ellenére is valamit érzett. A lány lehajolt, majd óvatosan vette fel a kis arany színű dolgot a hóból. Egy csengő volt az. Karácsony Szellemének a csengője. A lány felnézve az égre keresni kezdte a Szellemet, hogy vissza adja neki a csengőjét, ám az eltűnt. A lányerőssen szorítva a csengőt ment haza, majd telepedett le a fa mellett lévő kanapéra. Várt, várta a Szellemet, hátha felbukkan, ám az nem jött. végül a lányt legyőzte az álmosság, s mély álomba merült.
Reggel madarak csicsergésére ébredt Veen, s mosolyogva mégis meglepődve nézett a fa alatt lévő ajándékokra. Álom volt csupán ami az éjszaka történt?
A csengő! A lány megnézte köntöse zsebét, mely ott hevert mellette a földön, ám az üres volt, majd a kanapét is átnézte ám sehol sem találta a kis csengőt. Úgy tűnt, hogy álom volt, s igazság szerint ő maga se tudta eldönteni, hogy valóság volt e mindaz ami történt.
A lány hosszas gondlkodás után, no meg miután a család többi tagja is felébredt neki állt a csomagok megszemlélésének. Mindenki nekiállt a saját ajándéka kibonntásának. Veen csomagjában egy új jégkorcsolya lapult, pont olyan amilyet szeretett volna, mivel a régit már kinőtte.
- van itt még egy ajándék, a tiéd!- nyomott egy kisebb dobozkát a lány édesapja a kezébe. Veen lassan lefejtette a csomagolópappírt az ajándékról, majd felnyitotta a dobozkát. Szemeiben könnyek gyűltek, mikor meglátta a doboz tartalmát. A lány finoman a kezébe vette az ajándékot, hogy érezze. Nem álom, tényleg ott van. A kezében. A lány az örömtől és a csodállattól sírva nézte a csengőt. Azt a csengőt melyet a Szellem nyakában látott, amelyet megtalált este.
Veen tudta, hogy a csengő honnan van, s hogy ami este történt az nem álom volt. Próbálta elmesélni a szüleinek is, hogy mi történt, de nem hittek neki. Senki sem hitt neki. De ez már nem számított, mert már tudta, hogy Karácsony Szelleme, Chraspa igenis létezik, s most már teljes szívvel és lélekkel átérezte a karácsony szeretetét. Onnantól kezdve megértette a karácsony lényegét, s tiszteletben tartotta. Minden karácsonykor, szent este miután a többiek lefeküdtek ő egy répát vitt fel a tetőre, s hagyta ott hálájául, hogy megmentette őt Chraspa, a Karácsony Szelleme.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés