1. fejezet

Messze mindentől, volt egy falu, melyet Hokalovinak hívtak. Erdők, fák és hegyek szegélyezték. A falusiak lótenyésztéssel foglalkoztak. A világ számos kitűnő lova innen származott. Ám nem csak szimpla lovak voltak jelen a faluban, hanem misztikus lovak is akadtak.
Az ég urai a pegazusok voltak, melyeket a hegyen lakó nagyobb létszámú családok tenyésztettek. A mezők rónáit az unikornisok mesés ménese tartotta patája alatt. A falusiak közül néhányan őket választották, s a farmjukon tenyésztgették őket.
Volt olyan is, hogy valaki nagy pénzt fektetett a dologba, s hegyekből pegazust szállítatott a faluba, hogy az unikornissal egyesítve új vonalat hozzon létre. Így jelentek meg az unizusok, a szárnyas egyszarvú lovak. Az unikornisokhoz hasonlóan gyógyító erejű szarvuk volt, szárnyaikkal pedig szeleket tudtak életre kelteni. A falusiak patikájában is sok minden a különleges lovaktól elnyert varázsporból készült.

Jade már korán reggel felkelt, szokásához híven, hogy lovát, a már tizenegy hónapos vemhes, Lady Aishat elláthassa.
- Szia, kislány- simított végig az állat pofáján, mikor az kidugta a fejét a boksz ajtaja felett. Aisha egy unikornis kanca volt, s a szokásoktól eltérően nem egy unikornis apától származott a csikó, s még csak nem is pegazustól. Valami egészen más nemzette a kancának a csikót, ám még senki se jött rá, hogy mi. Egyszer elszökött a kanca, s akkor történhetett meg a dolog. Jade már csak akkor tudhatta meg, hogy mi a csikó apja, mikor az világra jön. Az álmaiban már előre látta az ezüstszínű csikót, mely egy szarvval a fején rohangál anyja körül. Később aztán az ezüstszínű csikó, 1-2 évesen kifehéredik a szőre, mint minden más varázslónak.

Miután a lány ellátta a lovát, még egy ideig nézte, ahogy mohón tömi magába a szénát, s csak néha néz fel a lányra, miközben rág.
- Egyél csak… - suttogta a lány, miközben elégedetten mosolygott.
- Jade!- a lány felkapta a fején, majd egy „Tessék”-et kiabált vissza.
- Gyere, ide kérlek!- a lány engedelmesen ment ki a pajtából, maga mögött bezárva a boksz ajtaját, s állt apja szolgálatára. A családja nem volt gazdag, ám szegénynek sem mondhatók. Az apjáé volt a falu egyetlen kovácsműhelye, ami nem kis nehézséggel járt, a lovas faluban. Naponta legalább száz patkót kellett elkészítenie, s jó pár lovat megpatkolnia. A férfi egyetlen segédje egy fiatal, tizennyolc éves fiú volt, Darren. Bár nagy segítséget jelentett a fiú, ennek ellenére Jadenek is segítenie kellett néha napján.
- Darrennel menj el a Rónai méneshez. El kell onnan hozni két unikornist, patkolásra várnak- adta ki az utasítást az apja, majd még gyors hozzá tette - És ha lehet, siessetek! – Jade bólintott, majd Darrenhez indult, aki már felnyergelt lovával, Üstökössel, a telivér lóval várta.
Jade felkapaszkodott a fiú mögé, majd a derekát átkarolva elindultak. A lány félt bevallani az igazságot, de tetszett neki a fiú. Csak két évvel volt nála fiatalabb, ami azt jelentette, hogy Jade tizenhatodik életévét töltötte be nemrégiben, szóval nagy korkülönbség nem volt köztük.

Visszafele a lány lovagolt, szőrén, az egyik unikornison, míg a másikat maga után vezette, Darren pedig Üstökösön ügetett, s ő is egy ló kötőfékét fogta. Igaz, úgy volt, hogy csak két lovat hoznak el, ám azt mondták, hogy egy másiknak leesett az egyik patkója, és vissza kellene tenni, ezért azt is magukkal hozták.
A lány mosolyogva ügetett a fehér lovon, miközben egyik kezében tartotta a mellette jövőnek a kötelét. A madarak vidáman csicseregtek, s a távolban pegazusok csapatát látta V alakban repülni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés