6. fejezet

Újra beköszöntött a tavasz. Immár három év telt el Lady Molten születése óta. Sok idő, sok emlékkel.
Az akkori csikó, mely még nem értette a világ dolgait felnőtt. Erős, szilaj kancává cseperedett. De nem csak ő vált felnőtté. Jade, a kamasz kort a háta mögött hagyva érett nővé. Az arca kerekebb lett, s a teste is megváltozott. Egyedül a zöld szemek emlékeztettek a régi Jadere.
- Gyerünk!- Jade, sarkát enyhén a kanca oldalához érintve ugratta lovát vágtába. A földúton száguldva élvezte, ahogy a vágta szele belekap a hajába, s teste együtt mozog lováéval. Lady Molten lépései ruganyosak, s finomak voltak. Olyan érzés volt a hátán ülni vágta közben, mintha repülnének. Ám minden jónak vége szakad, s egyszer a vágtából is vissza kell venni. Ez a rész pedig akkor érkezett el, mikor Jade a falu határához érkezett. Egy kisebb kört tettek a falu körül, így más korán reggel, hogy utána a lány apja segítségére lehessen.
A főutcán lassan ügettek végig, közben a korán kelők szúrós pillantását kellett a lónak és lovasának magán éreznie. Jade nem törődött az emberekkel, már megszokta az efféle viselkedést. Még mindenki azt állítja, hogy a lova ördögi, s jobb lenne végezni vele, ám a lány nem engedte. Túlságosan is szerette a kancát, ahhoz hogy bárki is bántsa.
A házukhoz visszatérve fordította be Moltent az udvar irányába, ahol a megszokott útvonalon a hátsó karámhoz mentek. Jade a karám kerítése mellett állította meg a kancát, majd miután leszerszámozta elengedte őt. A fekete kanca örömmel vágtatott a karámban, majd mikor már elfáradt fejét lehajtva kezdett el legelni. Jade a nyerget a pajtába vitte, onnan pedig egyenesen az apja műhelyébe ment.

- Megjöttem! – lépett be a lány nagy vidáman a kovácsműhelybe. Peter, az apja egy kézlegyintéssel magához hívta, miközben tovább ütött egy izzó vasdarabot. Jade egy gyors „helló”-t köszönt Darrennek, aki apja segédjeként még mindig a műhelyben dolgozott. A fiú is érett férfi lett, duzzadó izmokkal, s elbűvölő tekintettel. A lány még mindig oda volt érte, s tudta, hogy mivel már tizenkilenc éves hamarosan férjhez kell mennie.
- Egy óra múlva indul egy kocsi a Nyugati-hegyekbe. Azt szeretném, hogyha elmennél, s beszélnél az ottaniakkal, hogy a bányából még több vas kell.  Itt a pénz rá- adott át a lányának egy kis zsákocskát, mely csilingelt, mikor Jade kezébe pottyant. A Nyugati-hegyek. Ott vannak a bányavárosok, ahonnan a fémeket kapja a falu, hogy patkókat és szerszámokat készíthessenek.
Jade engedelmesen bólintott, majd sarkon fordult. Még mielőtt elment volna, gyors visszafordította a fejét, s szólásra nyitotta a száját.
- Ne aggódj, amíg távol leszel, én majd gondját viselem!- a lány rámosolygott apjára, s melegség járta át a szívét, hogy egy szó nélkül is tudta az apja, hogy mit akar kérni. A Nyugati-hegyekbe vezető út hosszú. Oda-vissza legalább három nap, főleg, hogy tárgyalni is kell az ottaniakkal. Még sosem töltöttek külön ilye hosszú időt a kancával, s ez miatt most egy kicsit félt a lány. Mi lesz, hogyha Lady Molten reggel hiányolni fogja?

Jade miután visszatért a házukhoz, egyből a lovához ment, aki amint meglátta a kerítéshez ügetett.
- Most egy kicsi időre el kell mennem, de sietek vissza. A Nyugati-hegyekbe megyek! Majd ha visszajöttem elmesélem milyen volt- suttogta a ló fülébe a lány, majd a kanca puha orrára egy puszit nyomva búcsúzott el. A házba visszatérve pakolt be magénak egy-két ruhát, hogy azért ne fázzon majd a hegyekben, amit úgy is neveznek, hogy a hó birodalma.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés