7. fejezet

Az egy �r�s �t ut�n Jade megpillanthatta a feh�r h�val bor�tott hegyet. A hegy oldal�n f�nyek villogtak, s f�st emelkedett fel a k�m�nyekb�l. A kis falu, mely Hokalovinak egy negyede volt, a hegyen helyezkedett el. Az itt �l� falusiak a hideget elviselve �ltek itt.
Miut�n a szek�r m�r nem tudott tov�bb menni a h�t�l, a l�nyt letette az ut�n, aki gyalog ment tov�bb a faluig. Szerencs�j�re nem kellett sokat gyalogolnia, s m�r meg is pillantotta az els� kar�mokat. Itt nem tartottak olyan sok lovat, csak n�h�nyat, melyeket a h� sz�n el� fogtak. F�k�nt hidegv�r�eket lehetett l�tni, melyek k�pesek voltak elh�zni a sz�nt.
Jade a kab�tj�t �sszeh�zta mag�n, s �gy ment tov�bb, hogy a helyi polg�rmester h�z�hoz �rjen. A t�ren �thaladva, ahol �ltal�ban �nnep�lyeket tartottak �s megbesz�l�seket pillantotta meg a l�ny a falu szent szobr�t. A szobor egy csod�s �s k�l�nleges lovat �br�zolt. Az alapzatba egy n�v volt �rva: Hokalavina.
A falusiak legend�ja szerint � v�delmezi a hegyen �l�ket. A h� sz�l�ttje, s m�g senki sem l�tta, vagy nem tudni r�la. Az igazi neve Chraspa, �m �ll�t�lag a falu alap�t�ja egyszer l�tta. Egy nagy lavina temette be, m�g fiatalabb kor�ban, s ez a rendk�v�l kis l� mentette meg. Att�l a napt�l kezdve bec�zik Hokalavin�nak.
- Bizony�ra te vagy Jade, Peter Hoack l�nya. T�viratban m�r sz�ltak el�re, hogy j�ssz- egy k�v�r, alacsony f�rfi jelent meg a l�ny jobbj�n.
- I… igen- r�zott kezet a l�ny a f�rfival, aki azut�n beinvit�lta az egyik h�zba, ami val�sz�n�leg a saj�tja volt.
- Mivel k�n�lhatunk? – egy mosolyg�s n� l�pett oda a l�nyhoz, s k�n�lt neki helyet az asztaln�l. – Egy te�t?
- K�sz�n�m, az j�l esne- Jade m�lyen a n� szem�be n�zve besz�lt, s t�nyleg h�l�s volt az aj�nlat�rt. A kezei le voltak fagyva, ahogy minden m�s testr�sze is, s �gy t�nt, hogy csak a g�z�lg�en meleg tea tudja �t �letre kelteni.
- Mi okb�l j�tt�l? – a f�rfi a l�nnyal szemben �lt le, s kezeit az asztalra t�ve kezdett bele a besz�lget�sbe.
- Az ap�m k�ld�tt. Lent a v�lgyben, mint azt maguk is tudj�k, tavasz van, s most az �tlagosn�l is t�bb csik� sz�letett, illetve fog. A legut�bbi sz�ll�tm�ny is m�r kev�s volt, s ap�m azt szeretn�, ha t�bb vasat tudn�nak k�ldeni- Jade ny�ltan megmondta j�tte c�lj�t, a f�rfi pedig egy percre sem szak�totta f�lbe. Miut�n a l�ny befejezte mondanival�j�t a polg�rmester m�g egy p�r percig hallgatott.
- Tudunk r�la, hogy kev�s a f�m, de nem tudunk mit tenni. A b�ny�inkat megsz�llta valami, valami s�t�t. Eddig hat b�ny�sz vesztette �let�t, a megmondhatatlan okokb�l keletkezett balesetekben.
- Balesetek? –vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny.
- Igen, b�r szerint�nk ink�bb t�mad�sok voltak. Egy t�l�l� van, �m � sokkos �llapotot kapott, s nem k�pes besz�lni- r�zta meg tehetetlen�l a fej�t a f�rfi.
Jade elgondolkodva meredt ki az ablakon. Egy �rny. Valami, ami meg akarja akad�lyozni a f�mek kib�ny�sz�s�t. A l�ny tekintet�t a t�ren l�v� szobron pihentette, mik�zben elm�ly�lt gondolataiban.
- K�sz�n�m- egy te�scs�sze ker�lt a l�ny el�, aki r�gt�n a n�h�z fordult, aki hozta, majd kez�be vette a meleg te�t, s belesz�rcs�lt.
- K�rem, holnap vigyen el ahhoz a f�rfihez, �s a b�ny�t is meg szeretn�m n�zni!- n�zett az el�tte �l� f�rfire a l�ny.
- McCoughthoz elviszlek, b�r nem m�sz vele sokra, �m a b�ny�hoz tilos menned! T�l vesz�lyes- sz�k�tette �ssze a szem�t a f�rfi.
Jade beleegyez�en b�lintott, majd a h�z asszony�t k�vetve elfoglalta ideiglenes sz�ll�s�t.
Este m�g egyszer �tgondolt mindent amit tudott a t�mad�sokr�l, majd m�g miel�tt m�g elaludt volna Lady Moltenre gondolt, hogy mit csin�lhat, s hogy vajon hi�nyzik-e neki.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s