8. fejezet

Reggel korán a kis falu polgármestere két lóval állt Jade elé. A két szürke ló teljes felszerelésben állt egymás mellett, s várták, hogy ráüljenek.
- McCaoght egy kilométerre lakik. Lóháton a leggyorsabb eljutni oda- a polgármester egyik lábát meglendítve szállt fel a lóra, majd várt, míg Jade is követi példáját, s felszáll a másikra.
Miután mind a ketten a nyeregben ültek a polgármester elindította a lovát, Jade pedig követte. A falun keresztül vágva egy kereszteződéshez értek, ahol a jobb oldali táblát követték, amin a Tanyák cím volt feltüntetve. A balra mutató táblán pedig a „Bánya” szó szerepelt.

Negyed órával később a két ember egy füstölgő kéményű tanyasi házhoz ért. A bejárati ajtótól nem messze egy kutya volt láncra kötve, s eszeveszettül ugatott.
- Ne félj, nem bánt- nézett a férfi Jadere, majd intett, hogy menjenek be a házba.
Amint Jade átlépte a küszöböt kellemes meleg fogadta. A kabátja cipzárát lehúzva ment beljebb a házba.
-  …semmi javulás? –csípett el a lány néhány szófoszlányt a polgármester és egy nő közötti beszédből. A nő szomorúan rázta meg a fejét, majd tekintete a lányra vándorolt.
- Oh, had mutassam be Jade Hoackot, Hokalovi kovácsmesterének a lánya. Jade ő Penelope McCought, Robin McCought felesége, akiről beszéltem- mutatta be a két embert illendően a férfi.
- Örülök, hogy megismerhetem- rázott kezet udvariasan a lány.
- Azért jöttünk, mivel Jade beszélni szeretne Robinnal- folytatta a polgármester, s felvázolta, hogy mi is az oka a látogatásuknak.
- Rendben, de ne nagyon zaklassátok fel – figyelmeztette a két embert a fáradt feleség.
Penelope McCought egy fél sötét szobába vezette be Jadet és a polgármester.
- Robin! Látogatóid jöttek- tette a kezét férje vállára a nő. A Robin nevezetű férfi, mintha nem is hallotta volna meredt maga elé. Már-már azt lehetett hinni, hogy meghalt, az egyetlen dolog, ami jelezte, hogy él, hogy a mellkasa szabályosan mozgott föl-le.
Mrs. McCought a szobát elhagyva hagyta magára a többieket, de még mielőtt elment volna, gyors a polgármesterhez fordult, s azt mondta, hogyha bármi kell, csak szóljanak. A polgármester pedig, a helyett a lánnyal bent maradt volt, inkább kiment a megtört asszonnyal. Jade egyedül maradt a férfivel a homályos szobában, kicsit már kezdett félni a helyzettől, de maradt.
- Öö… Jó napot! –lépett egyet előre Jade- A nevem Jade Hoack… - a lány semmire se ment. A férfi ugyan úgy bámult maga elé, mint pár perccel korábban. - … Azért jöttem, hogy megkérdezzem mi történt a bányában- Jade kitartóan folytatta a mondanivalóját, reménykedve benne, hogy a férfi hallja, amit mond.
Aztán valami történt. Az eddig mozdulatlan férfi Jade felé fordította a fejét, majd mélyen a lány szemeibe nézett. Jade ijedten hőkölt hátra, látva, hogy a férfi szemei feketék.
- Mikor a legsötétebb éjszaka jő, ő megtalál. Visszaveszi, azt mi neki jár. A pokol tűzével fog lesújtani ellenségeire. A halálsikolyok töltik be az éjszakát – a férfi hangja mély és gonosz volt. Egészen túlvilági. Jade hátrált, majd egészen a falhoz préselődött. A lábai reszkettek, s nem értette mi történik. Majd a férfi ordítozni kezdett. Az ajtó hirtelen kivágódott, s Mrs. McCought futott be, nyomában a polgármesterrel.
- Mi történt? Mit mondtál neki? – ölelte magához őrült férjét a nő, miközben villámokat szóró szemekkel meredt a lányra.
- Én… én… semmit… egyszer… cs… csak…- a lány nem bírta befejezni. Az ijedségtől sírva fakadt, majd reszkető lábakkal kiment. Mikor feleszmélt azt vette észre, hogy kint van a szabadban, s a havat taposva távolodik egyre jobban a háztól. Ideiglenes lovára felülve indult meg. Hogy hova? Maga se tudta, csak el, a tanyától, a háztól és az emberektől el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés