TamZeen (TamZeenBourne) feltámadása
1. Mennyire volt nehéz a kilépésed előtti utolsó pár nap? És mi volt az utolsó csepp?
Nehéz volt, nagyon. Akkoriban a Hokalovi a második családomnak számított, és nem volt könnyű elhagyni a családomat, még akkor is, ha volt egy-két személy, aki miatt megtettem. Bár megmondom őszintén, Aya is rátett egy lapáttal az utolsó napon. Akkor döntöttem el, hogy kész, én enm jövök vissza többet. Lehet, hogy Aya csalódott bennem (ő maga mondta), de én is csalódtam benne! Óriásit! Akkor rendesen összetört a szívem. Bár én kértem, hogy vegye el a jogaimat, másnap ráírtam, hogy adja vissza. Lenyugodtam, és adja vissza a jogaimat. És tudod, hogy mit mondott? Azt, hogy nem adja. És akkor úgy éreztem, hogy ez a két év, amit elég aktívan eltöltöttem itt, mint Aya barátja és mint admin, ez két év nem volt elég? Úgy tűnik nem... És tudod, Bocinak legalább tízszer adott utolsó esélyt. Nekem pedig egyet se. Na ez azért ütött...
2.Hogy érezted magad utána? Mivel próbáltad túl tenni magad a sérelmeken?
Csalódott voltam, és szomorú. Rosszul esett, hogy nem adta vissza a jogaimat. De hát ilyen az élet! Megpróbáltam túltenni magam ezeken a sérelmeken, és nem válaszoltam arra az óriási levélmennyiségre, amit fb-n kaptam. Ugyanis nagyon sokan akarták, hogy visszajöjjek, és rossz érzés lett volna leírni mindenkinek, hogy bár nagyon hiányzik a társaság, jogok nélkül én itt semmis vagyok...
3. Szerintem sokan örülnek hogy visszatértél! :) Mik a mostani terveid? Szeretnél megint moderátor/kisadmin lenni, vagy megmaradsz a “háttérben“ sima játékosnak?
A tervem nagyon egyszerű, de bevezetést kíván. Pár nappal ezelőtt teljesen véletlenül kezdtem el beszélgetni Vivivel (vividia), aki itt a legjobb barátnőmnek számított. Elmondta, hogy Bociék össze akarták törni az egész rendszert. Ekkor furcsa érzésem támadt. Valahol nagyon mélyen, a tudatom felszínén megszólalt egy kisördög, hogy ha ott lettem volna, ha lett volna admin jogom, akkor ez nem történik meg. De ezt a kisördögöt hamar el is nyomtam magamban, ugyanis rájöttem, hogyha a tulajdonosa lennék ennek az oldalnak, akkor sem tudtam volna megakadályozni ezt a szörnyűséget... Aztán felütötte fejét a haragom: Mit képzel magáról Boci, kicsoda ő, hogy ilyeneket tesz? Mert hát mindenki tudja, tökéletesen tisztában van vele, hogy Boci volt a felbujtó... Így hát írtam egy levelet a hokásoknak vagyis inkább azoknak, akik valamennyire emlékeznek rám. És tudod, mennyire meglepődtem, amikor minden kommentelő arról tanúskodott, hogy hiányzok innen, és jó lenne, ha visszajönnék?
Ha hiszed, ha nem, megkönnyeztem azokat a kommentárokat.
Ezzel párhuzamosan ráírok msnen Ayára, hogy írjon rám, amint fent lesz... És tudod mit kaptam válaszként? Semmit...
Ekkor döntöttem el, hogy csinálok egy új felhasználót, és felnézek ide. Megkérem Ayát, utoljára, hogy adja vissza a jogaimat. Ha visszaadja, akkor maradok, ha nem, akkor örökre elmegyek. Persze van egy jó oldala, hogy csináltam egy új felhasználót: legalább tudok beszélni azokkal, akik régen a barátaim voltak! Akikkel régen órákat......órákat elbeszélgettünk semmiről, akik feldobták a napom. Már ezért megérte! És tudod mit? Ha Aya nem adja vissza a jogaimat, az sem érdekel. Nem fogok itt maradni, mert nincs miért. De akkor is jó volt beszélgetni egyet a BARÁTAIMMAL!
4. Olvastam, amit Vividiának küldtél. Hogy érezted magad abban a pillanatban amikor megtudtad hogy néhányan az oldal tönkretétele mellett vannak?
Amikor megtudtam, hogy összeállt pár ember (köztük Bocipaci), hogy tönkretegyék az oldalt, akkor a második érzésem a harag volt. Mert ugyan mit képzel Boci, akárki is legyen, hogy belenyúl a mások által, kemény munkával megtervezett, majd megalkotott oldalba, amit naponta gyerekek százai élveznek és szeretnek? Ehhez még a miniszterelnöknek sem lenne joga, nemhogy Bocinak. (: És tudom, hogy most csak egy valakiről beszélek, közben pedig többen is benne voltak ebben a dologban... Tudom, tudom én jól... De azzal is tisztában vagyok, hogy Bocipaci volt a felbujtó. Ismerem jól Bocipacit, úgy, mint a rossz pénzt. Tudom, hogy egy romlott gyerekről van szó, akivel nem bírnak se otthon, se az iskolában, és itt leadja haragjának egy részét. Nem tudom, hogy valójában mi tombol benne, milyen érzések, vagy gondolatok, de nem is nagyon érdekel. Örülök, hogy elment. Ez volt a második indíttatás, amiért visszajöttem.
készítette: Tündéérke
|
Én is jóban voltam bocival, de ezek után már nem tudom mit mondjak... Én is felmentem a chatjükre miután megtudtam a szoba nevét. Hát, amint megtudták ki vagyok, hella nekem esett és lementem. Pár órával később már elfelejtettem az esetet, regisztráltam devire, és hát eszembe jutott boci. Írtam neki, hogy bocsánatot kérjek a hellával való vitám miatt, de kár volt. Mert ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy gyere vissza és megbeszéljük hellával is meg veled is, ahelyett csak annyit mondott, hogy "semmi baj, de nem hiszem hogy téged is bele kéne rángatnunk a [mittomén milyen animés vacak]-ba, mert ez egy sötét világ, stb, stb. Ez azért egy hangyányit szánalmas. Szóval engem se lát ott szívesen, pedig régebben olyan jókat beszélgettünk. Hát, részéről ez a hajó elúszott, sz*rok a fejére. Magyarán mondva... -.-"